Emma

2010. október 27., szerda

Hö!

Csupa jó hír, csupa öröm: tegnap este orálisan erősen fixált Bóbitánk elaludt cumival a szájában, méghozzá a saját kiságyában. A cumi nem nagy öröm, de szükséges, mert ha nem azt, akkor anyát szopizza órákon át, hatalmas botrányt csapva, ha ezen örömforrástól megfosztom. Kénytelen vagyok megtanítani neki, hogy anya nem cumi, hanem kaja, a cumi meg cumi, azt lehet nyalogatni reggelig. A saját kiságy pedig mindig nagy öröm - ilyenkor kéjesen szétfolyva alszom a nagyágyban, nem félve immár, hogy ráhömbörödök a bébire álmomban - lassan szeretnénk majd megint hálószobát magunknak, úgyhogy itt az ideje, hogy leszokjon a velem alvásról.
Másik öröm, hogy a tegnap esti mázsálásnál immár öt kilót nyomott a kisasszony, vagyis egy hónap alatt majdnem egy kilót hízott - október elsejei esemesben 4160 grammról tájékoztattam Orsi doktornőt. Szerintem nőtt is egy csomót hosszában is, mert ruhakollekciót kellett váltani időközben, agyő szívecskés teszkós rugi, agyő csacsilábfejű puharugi, agyő nyúborn méret.
Ma pedig letudtuk a rettegett csípőszűrést: fél tízkor teletankoltam Emmust, ünneplőbe öltöztettem (Eliza féle szupercsinos rózsaszín rugi és rózsaszín nagylánykabát, sose hittem, hogy ennyi rózsaszínt fogok ráadni, én, a rózsaszín ellenes) és eltoltam a Heim Pálba, ott kavarogtunk egy keveset, én hetvenszer leizzadtam, mire célba értünk (miért csak akkor találom meg a liftet, mikor már felcipeltem a gyereket kocsistul a másodikra), aztán futószalagra helyeztem a rózsaszínruhásat, aki épphogy csak nem vigyorgott, doktorbácsi megcsavargatta, egyáltalán nem lett balhé a vége, szereti ő, ha zajlik körülötte az élet, csak akkor sír, ha nem zajlik. Na jó, meg három napig megállás nélkül, ha éppen fáj a hasa vagy növekedési ugrása van, mint múlt hét elején.
Továbbra is lelkesen beszél a dolgokhoz meg hozzám, főleg "habü" és "hö" a műsor, különféle hangsúlyokkal használva, közben pedig többnyire ilyen fejet vágva:

2010. október 26., kedd

Visszamenőlegesség és Csodaország

Gondoltam, becsapom az utókort és visszamenőleg elkészítem Emmus életírását az első hét hétre vonatkozóan, mielőtt még belefogok a jelenbe, de egy pici embernek túl sok eseménnyel vannak tele a mindennapjai ahhoz, hogy az anyja naplóírással szöszmötölhessen, pláne visszamenőleg. Úgyhogy egyszer majd azt is elmesélem, mi történt az első hét hét alatt azon kívül, hogy világra pottyant, teleragyogta a gyönyörű kis pofijával a világot, evett, nem evett, aludt, nem aludt, nézett a ki tudja, honnan beszerzett tengerkék szemeivel rám, de inkább a polcra a falon (és azon belül is inkább csak a KONZOLRA), mi meg szerettük, mint a fene.

Szombaton elkezdődött életének nyolcadik hete, most éppen az ötvenhárom és feledik napját tölti közöttünk, jelenleg az ágyában cumizik, de ez ne tévesszen meg senkit: ezt szinte SOHA nem csinálja.

Azt mindenesetre visszamenőleg elmesélem, hogy az elmúlt napok legfontosabb eseménye volt, hogy háromszor is megjártuk Csodaországot. Csodaország mindenütt ott van, ahol egyszerre szerepelnek a következő dolgok: Emma, Anyája, Apája, őszi fények, hulló sárga falevelek, friss levegő, sétaút a fák között. Lehetetlen nem órákig kint mászkálni a parkokban, amikor ilyen mézszínű az egész világ. Emmus persze átalussza, csak néha figyelgeti a fák susogását, amiről - még a kórházban - azt mondta a csecsemős nővér, hogy azért szeretik a bébik, mert a mama hasában hallható hangokra emlékezteti őket, ahogy áramlik a vér, a köldökzsinórban az anyagok, a gyomorban az étel. Szóval csütörtök-péntek Szembenpark (mivel a házunkkal szemben helyezkedik el), szombaton pedig Orczy-kert Apájával. Pénteken még egy sünivel is találkoztunk, nem akartam hinni a szememnek, amikor átcaplatott előttünk az úton és belegázolt a fűbe (egy sün, ahogy gázol...), odaszaladtam, megadóan pózolt kicsit a gépnek, aztán továbbsietett (egy sün, ahogy siet...). Éppen arra járt egy bácsi, aki meglepetten magyarázta, hogy nem is tudta, hogy süni is van itt, csak a mókusról tudott, ott lakik azon a fán, ni. És mutatta. Ahogy továbbtoltam a babajárgányt, titokban azt vártam, mikor ugrik ki Bambi a bokorból.