A szerda volt a jól mozgalmas, ugyanis akkor volt a soron következő, havonta egyszer megszervezett baba-mama találka. Ezúttal Eszteréknél volt a buli: babák hemzsegtek mindenhol, összesen tizenhárom bébi, plusz tizenhárom anyukájuk. Felváltva ment a sírás, vigyorgás, evés, alvás, körforgóban, Eszterék minden helyisége és fekvő-, illetve ülőalkalmatossága tele volt alvó, nézelődő, evő vagy panaszkodó két-és háromhónaposokkal.
Közben pedig anyáik vagy őket dajkálták, vagy trécseltek, vagy a konyhában híztak a sok összegyűlt finomságtól. A legnépszerűbb a hatalmas járóka volt, négy baba is belefért, akik aztán egymás mellett fekve nézegették, tépkedték, piszkálták, nyalogatták egymást.
Az én Emmám mintagyerek attitűdöt vett fel (már ha ilyen egy mintagyerek, ami nem is biztos) és meg se mukkant az egész rendezvény alatt, sőt érdeklődve és jókedvűen nézelődött, remekül elbandázgatott, egy-két bébi szájából kiszedte a cumit a járókában (hirdetni kell az igét), és még addig sosem látott emberekre is ráküldött pár elolvasztó vigyorgást.
Nagyon büszke voltam rá, bár sejtettem, hogy a sok ember és rengeteg inger bejön majd neki. Kivételesen nem én fotóztam, hanem Andi és Orsi, úgyhogy a pompás képeket nekik köszönhetjük. Andi készített rólunk pár nagyon jó képet.
A csoportképeket én lőttem, létráról, Orsi gépével. Az aztán igazán jó móka volt: tizenhárom baba a kaja-pelustelepakolás-alvás-játék körforgás tizenháromféle stádiumában, amikor is jön a döntés, hogy most csoportképezünk. Stádiumtól függően természetesen ezt nem mindenki vette túl jó néven, ezen babák piros fejjel láthatóak a képeken.
A rosszul mozgalmas nap természetesen egészségügyi természetű volt, mentünk első oltásra Orsi doktornőhöz. Kettőt is kapott szegény Emma, a két combijába. Nagy mellénnyel mondogattam apájának, hogy erős leszek, hiszen ez az anya dolga, nem sírni meg gyengének lenni, én azért vagyok ott, hogy támogassam őt, úgyhogy nem szabad lúzerkedni, ettől függetlenül igen nagy gombócokat kellett visszanyelnem, mikor a második, állítólag fájdalmasabb szuri közben eltűnt Emma feje és csak egy nagy száj maradt a helyén, amin hang se jött ki, annyira sírt. De két perccel később már vigyorgott dokinénire, aki konzekvensen Malacnak hívja a gyerekemet, de nagyon szeretetteljesen, és valószínűleg a kedves rózsaszínsége, meggyőző hurkái és apró, horkantó hangjai miatt, amiket elégedettségében ad ki.Sajnos a nyaka még mindig gyengus kicsit, úgyhogy tornázás lesz és hasalás a köbön. Belázasodás az oltás miatt nem történt, és aludtunk is nagyokat, este kilenctől fél négyig, aztán megint reggel hétig. Príma. És napközben sosem alszik, de ma elaludt 11 körül, evés közben, és úgy maradt, pedig egy idő után le is tettem. Háromkor kelt fel, rendkívül kipihenten.