Zajlanak az események

Két hétfordulót is elmulasztottam dokumentálni: Emma pénteken már betöltötte a 12 hetes kort, ezen a héten pedig már 3 hónapos lesz.

Megint van pár új kunszt, amit elsajátított. A legnagyobb fajsúlyú mindenképpen a cumizási készség majdnem tökélyre fejlesztése. Ez van, cumizik a gyermek, nem szerettem volna, aztán meg már nagyon szerettem volna. Biztosan rendszeridegen nála ez a furcsa műanyagdarab, furán is áll a szájában a cucc, de így most sokkal nyugodtabb, már néha alszik napközben is és nem nyúlnak a végtelenségbe az etetések sem. A többféle, feleslegesen megvásárolt cumi közül végül egy olyan vált be, ami ingyen volt, úgy látszik, szereti a költséghatékony megoldásokat. Mielőtt belejött a cumi használatába, pár napig már annyira elhatalmasodott rajta a szopizási kényszer, hogy a saját ajkait szopizta, amitől elég vicces látványt nyújtott.

A fotó egy másik újdonságot is illusztrál: a kézkulcsolgatást. Valamivel több, mint egy hete állandóan fontoskodva gyomrozza egyik kezével a másikat és közben olyan, mintha azt készülne mondani, hogy "nos". De aztán inkább csak magyaráz a piros pulcsis nyuszinak, vagy nekem, vagy az apájának, vagy a polcnak. Ilyenkor nagyon komolykodó arcot vág, amitől még kibírhatatlanabb a látvány, sajnos eléggé össze kell utána puszilni. A dolog pedig azóta még tovább fokozható, hogy belenőtt a matrioska babás ruhájába, valamint egy csomó más, szörnyen csinos ruhába, úgyhogy a túlélési öltözködést lassan felváltja nálunk is a tudatos.

Közben volt itt a apája féle nagymama pár napot, meg volt két hétvége, ami mindig jó, mert itthon van velünk apája egész nap és feküdhetünk egy kupacban napestig.

Ami nagyon izgalmas volt, az a két kismamás fotózás, egy műteremben, egy pedig itthon, nálam, műtermi vakukkal. Emmus nagyon jól viselte a felfordulást, a villogást, az idegen helyet, sőt, a műtermi fotózáskor még el is aludt közben: hát igen, szereti, ha zajlanak az események és körülveszi egy csomó új, felfedezni való dolog, ebben nyilván az anyjára ütött (meg a többi 3 hónapos kisbabára). Ilyenkor számomra is csodálnivaló módon órákig hang nélkül elnézelődik. Az otthoni fotózást sokkal türelmetlenebbül viselte, hiszen megszokott terepen mozogtunk, de azért egy-két felháborodott nyöszörgésen és szemöldökráncoláson kívül most sem volt nagyon megsértődve, inkább csak utána, este volt nyüszögőbb a szokásosnál, úgyhogy gyorsan jól meg lett szeretgetve. Most pénteken újra fotózunk, majd beszámolok a sikerekről.

A hét közepén váratlanul teljesen kiemelte magát, amikor a szokásos hasratevős kínzását megejtettük, és azóta is szépen tartja magát minden egyes alkalommal, persze továbbra is utál hason lenni, de most már rájött, hogy így is lehet nézelődni, nem csak arccal beleesni a játszószőnyegbe.

És a végére hagytam a legjobb dolgot: öt napja átalussza az éjszakákat! Este fürdés után jön velünk a nappaliba, ott kap vacsorát, és el is alszik az ölemben, annyira, hogy gyönyörűen be tudom tenni a kiságyába, és alvás van reggel fél hétig vagy fél nyolcig. Pár hete ez az állapot mindennél vágyottabb volt számomra, és lám, ez is elérkezett. Örülés.