Nagyszülők

Apája újra elautózott rocksztárkodni vidékre a hétvégén, jöttek viszont anyukámék, így nem maradtunk egyedül (kettesben) Emmussal. Persze szinte mindig egyedül (kettesben) vagyunk, attól a pár esti és éjszakai órától eltekintve. Anya és apa három hetesen látták utoljára Emmust, úgyhogy már nagyon várták a találkozást. Emma nagyon csípi anyukámat, volt egy jelenet, amikor is elég nagy sipítozást csapott nálam a gyermek, aztán anyukám csak úgy mellékesen átvette, amíg én veszek pár mély lélegzetet és Emma hirtelen elaludt a kezében, pontosabban háttal a mellkasának dőlve.

Anya folyton beszél hozzá, nevet rá, bohóckodik neki, még táncol is, Emma meg csak vigyorog teli szájjal. A két nap alatt többször is álomba ringatta fényes nappal a hiperaktív és a világra mostanában rettentő mód kíváncsi bébit, aki a kíváncsiság miatt már több hete nem alszik napközben, legfeljebb 5-10 percekre elborul valahol, de aztán gyorsan és nagy szuszogások közepette felébreszti magát és kicsit feddően néz, hogy hagytam, hogy elpilledjen. Anyukám valószínűleg egy nagy, puha párna Emma számára, kivédhetetlen a szunya.
Apukám pedig babakocsi tologatásban jeleskedett, egymillió kört mentek, míg mi anyával vásároltunk.

Apropó, vásárlás: az nálam mostanában elég viccesen fest. Berobbanok a boltba, két kézzel beleseprem a kosárba a megvásárolni kívánt termékeket, kétszer cseszem el a PIN kódomat fizetéskor, annyira idegesít, hogy ilyen lassú a kártyás vásárlás, aztán kirobbanok a boltból. Ez élelmiszer jellegű bevásárlásnál van így, a ruhás rosszabb, a próbafülkében a kabátra húzom rá a próbálandó szoknyát, többször is kiesek a függöny mögül igyekezetemben, lehetőleg úgy, hogy épp félig kint legyen a hátsóm, a babakocsit pedig akkor is betolom magam mellé a fülkébe, ha aztán én magam már megmozdulni sem tudok odabent. És mivel túl izgatott vagyok ahhoz, hogy döntésképes legyek, általában nem veszek semmit. De már javul a helyzet, sok más mellett ebbe is kezdek belelazítani.

Anyáék hazaindulásakor volt egy hatalmas bőgés, valószínűleg hasfájás eredetű, ugyanis egész nap csak enni akart és én engedtem is a nyomásnak, de így lehet, hogy kicsit túlette magát. Mindenesetre kivittük anyáékat az állomásra és vittük őt is, hogy legalább annyit aludjon, amíg autókázunk. Aztán, miután a nagyszülőket kitettük, még végigkocsikáztuk kétszer a Hungáriát a Mester utca és Stadionok közötti szakaszon, de otthonra sajnos így is maradt még másfél órányi sírnivalója.